L. Ron Hubbardról

Ő pontosan ezt tette. Gyerekkori otthona, Montana állam tágas vidékein, Kína dombságain, Alaszka fagyos partjain vagy a dél-csendes-óceáni szigeteken akár felfedező munkát végzett, akár tapasztalatlan haditengerészeti legénységet oktatott arra, hogy hogyan éljék túl a világháború pusztítását, L. Ron Hubbard valóban megtanulta, mi az Ember és az élet lényege.

Éles ésszel, végtelen energiával, határtalan kíváncsisággal, valamint a filozófia és a tudomány olyan egyedi megközelítésével felfegyverkezve, amely mindennél jobban hangsúlyozza a működőképességet és a gyakorlatiasságot, L. Ron Hubbard már tizenéves korában belevágott az élet és a benne foglalt rejtélyek tanulmányozásába.

Beutazván Ázsiát és a Csendes-óceánt, tanulmányozta a távol-keleti filozófiák bölcsességeit, de megfigyelte a széles körű szenvedést és szegénységet is. Ha ilyen mélységes bölcsesség elérhető a Keleten, akkor miért létezhet mindez? – kérdezte.

Miután 1929-ben visszatért az Egyesült Államokba, a matematika és a mérnöki tudományok területén végzett tanulmányokat a George Washington Egyetemen. Tagja volt az egyik első, magfizikával foglalkozó amerikai osztálynak, és az elmével foglalkozó első kísérleteit az egyetemen töltött évei alatt végezte. Úgy találta, hogy annak ellenére, hogy az Emberiség ilyen messzire jutott a fizikai tudományokban, soha nem fejlesztette ki az elme és az élet működőképes technológiáját. A létező mentális „technológiák” – a pszichológia és a pszichiátria – valójában barbár, hamis tárgyak voltak, és nem voltak működőképesebbek, mint a dzsungelben lakó vajákosok módszerei.

L. Ron Hubbard nekilátott, hogy megtalálja a létezés alapelvét – egy olyan alapelvet, amely a tudás egységesítéséhez vezet, és amely magyarázatot ad a létezés értelmére –, ez olyan valami, amivel más filozófusok már próbálkoztak, de soha nem találták.

Hogy ezt megvalósítsa, elkezdte tanulmányozni az Embert számos különféle környezetben és kultúrában. 1932 nyarán, miután távozott az egyetemről, egy expedíciósorozatba kezdett. Az első expedíció a Karib-tengerre vitte, ahol Martinique primitív bennszülötteit tanulmányozta. Néhány hónappal később, amikor visszatért az Antillákra, más szigeteken, így például Haitin tanulmányozta a kultúrákat és az ezoterikus vudu hiedelmeket, később pedig a Puerto Ricó-i hegyi emberek hitvilágáról szerzett tapasztalatokat.

Miután L. Ron Hubbard visszatért az Egyesült Államokba, elkezdte kialakítani egy elmélet alapjait, és 1937-ben biológiai kísérletsorozatot hajtott végre, így eljutva egy áttörést jelentő felfedezéshez, amely elkülönítette a létezés dynamic alapelvét – minden élet közös nevezőjét: TÚLÉLNI!

„...egy áttörést jelentő felfedezés, amely elkülönítette a létezés dynamic alapelvét – minden élet közös nevezőjét – TÚLÉLNI!”

Miután ezek a felfedezések megvoltak, 1938 első heteiben L. Ron Hubbard leírta felfedezéseit egy filozófiai műben, amelynek az „Excalibur” címet adta. E történelmi kéziratot a befejezése után másoknak is megmutatta. A fogadtatás drámai volt, és több kiadó is erősen érdeklődött iránta. De még így is, hogy egyre érkeztek az ajánlatok, Ron tudta, hogy nem adhatja ki a könyvet, mert nem tartalmaz egy gyakorlati terápiát. Ez nem azt jelenti, hogy az „Excalibur”-ban leírt felfedezések később nem kerültek használatba, mivel L. Ron Hubbard a benne foglalt valamennyi alapvető dolgot megjelentette más könyvekben, illetve egyéb anyagokban.

Kutatásainak nagy részét hivatásos regényírói karrierjéből finanszírozta. Az 1930-as és 1940-es években a populáris kalandregények és a tudományos-fantasztikus irodalom aranykorának egyik legkeresettebb írójává vált – ezt csak az USA Haditengerészeténél töltött aktív katonai szolgálat szakította meg a II. világháború során. A háború végén részlegesen rokkant állapotban, 1945 tavaszán komolyan nekilátott, hogy folytassa a munkáját, az Oak Knoll Haditengerészeti Kórházban, a kaliforniai Oaklandben, ahol a sérüléseiből lábadozott.

Az Oak Knoll-i ötezer tengerész és tengerészgyalogos páciens között ott volt több száz, a Csendes-óceán déli szigeteinek japán táboraiból kiszabadított amerikai hadifogoly is. Ron látta, hogy a haditengerészeti kórház orvosi személyzete próbál tenni valamit a volt hadifoglyokkal, akik rettenetes testi állapotban voltak az éhezés és egyéb okok miatt.

L. Ron Hubbard azzal próbálkozott, hogy legalább egy kicsit enyhítse a szenvedésüket, és alkalmazta azt, amit a kutatásaiból megtudott. További felfedezéseket tett és technikákat fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették nemcsak azt, hogy ő maga felépüljön a sérüléseiből, hanem segített más katonáknak is visszanyerni az egészségüket.

Az ez után következő évek során több ezer órát töltött azzal, hogy rendszerbe foglalja az elme első működőképes technológiáját. Folyamatosan gyűjtögette jegyzeteit a kutatásairól, miközben előkészületeket végzett egy a témáról írandó könyvhöz. Elméleteinek további igazolása végett nyitott egy irodát Hollywoodban, ahol az élet minden területéről jövő emberekkel dolgozhatott. Nem sok kellett hozzá, hogy szinte elárasszák a legkülönfélébb emberek, akik égtek a vágytól, hogy segítséget kapjanak tőle.

1947 végére L. Ron Hubbard megírt egy kéziratot, amely körvonalazta az elméről tett felfedezéseit. Ezt akkor nem adták ki, de kézről-kézre vándorolt a barátok közt, akik lemásolták és továbbadták másoknak. (Ezt a kéziratot hivatalosan 1951-ben adták ki, és ma az a címe, hogy Dianetics: Az Eredeti Tézis.)

1948-ban több hónapot töltött azzal, hogy segítsen a Georgia állambeli Savannah egy elmegyógyintézetében a súlyos elmebajtól szenvedő betegeknek. „Dolgoztam néhányukkal – idézte fel –, elbeszélgettem velük és segítettem nekik mint úgynevezett »világi gyakorló«, ami annyit jelent, hogy önkéntes. Ez némi betekintést nyújtott számomra az elmebaj társadalmi problémáiba, valamint további adatokat a saját kutatásaimhoz.” Emellett helyreállította az épelméjűséget vagy húsz, korábban reménytelen esetnél, és ismét bebizonyította, hogy a felfedezései mindenkire alkalmazhatók, nem számít, mennyire rossz állapotban vannak.

Ahogy a kutatásának híre terjedt, egyre nőtt a további információkat kérő levelek özöne, és kérték, hogy közöljön részleteket a felfedezéseinek további alkalmazásáról. Mivel az összes ilyen érdeklődést meg akarta válaszolni, úgy döntött, hogy megír és kiad egy átfogó könyvet a témáról: ez volt a Dianetics: A Szellemi Egészség Modern Tudománya. 1950. május 9-én megjelent a Dianetics, és ezzel első alkalommal elérhetővé vált egy teljes könyv az új technológia széles körben való alkalmazására. A nagyközönség érdeklődése futótűzként terjedt, és a könyv felkerült a New York Times bestsellerlistájára, majd hétről hétre ott is maradt.

E szédületes bestseller kiadását követően L. Ron Hubbard egyre kevésbé rendelkezett az ideje felett, mert felkérték, hogy tartson bemutatókat és adjon több információt a Dianeticsről. További kutatásokat indított el, miközben a közönséget folyamatosan tájékoztatta a legfrissebb áttörésekről. Ehhez előadásokat tartott, illetve rengeteg bulletint, magazint és könyvet adott ki.

Ahogy 1950 a végéhez közeledett, annak ellenére, hogy egyre növekedett az ideje iránt az igény a több tízezer Dianetics-olvasó részéről, felgyorsította az „életenergia” – a Dianeticsben a „tudatosság központja”, vagy az „Én” – valódi identitása irányába végzett kutatásait.

„A Dianetics alapfelfedezése az emberi elme pontos anatómiája volt – írta. – Az engramok aberráló erejére fény derült. Eljárásokat fejlesztettem ki ahhoz, hogy ezeket ki lehessen törölni. Azoknak a nyereségeknek a tömege, amelyek fél tucat engram futtatásával elérhetőek, túlszárnyal mindent, amit az emberi faj története során az Ember valaha is képes volt másokért megtenni.

Azzal, hogy felfedeztük, mit borít be az elme, a Scientologyt fedeztük fel.

A thetánt borítja be. A thetán maga a személy – nem a teste vagy a neve, a fizikai univerzum, az elméje vagy bármi más; az, ami tudatában van annak, hogy tudatos; az az identitás, amely MAGA az egyén. A thetán mindenki számára leginkább úgy ismert, mint »te«.”

Ezek a felfedezések alkották a Scientology alkalmazott vallási filozófia alapját, amely a lélek, a szellem tanulmányozása önmagával, univerzumokkal és más életformákkal való viszonyában. Scientology-technológia alkalmazásán keresztül kívánatos változásokat lehet létrehozni az életbeli állapotokban. Magába foglalja a Dianeticset, a Scientology létfontosságú és alapvető ágát, és olyan technikákat tartalmaz, amelyek a személyes képességeket és tudatosságot olyan magasságokba növelik, amelyet korábban nem gondoltak elérhetőnek.

L. Ron Hubbard célja egész életében az volt, hogy befejezze az emberi lét rejtélyének megfejtésére indult kutatásait, és kifejlesszen egy olyan technológiát, amely a megértés, képesség és szabadság magasabb szintjeire hozza fel az embert. Ezt a célt a Dianetics és a Scientology kifejlesztésének során teljes mértékben elérte. L. Ron Hubbard mindig úgy gondolta, hogy nem elég, ha a kutatásainak eredményeiből egyedül neki van haszna. Nagy gondot fordított rá, hogy felfedezéseinek minden részletét feljegyezze, hogy mások is osztozhassanak a tudás és a bölcsesség javain, hogy jobbá tegyék az életüket.

„Szeretek másokon segíteni – mondta –, és életem legnagyobb örömének tekintem, amikor azt látom, hogy egy ember megszabadítja önmagát az árnyaktól, amelyek elhomályosították napjait.

Az ember ezeket az árnyakat annyira sűrűnek látja, és azok olyan súllyal nehezednek rá, hogy amikor felfedezi, hogy ezek csak árnyak, és képes átlátni és átsétálni rajtuk, és újra megfürödhet a napfényben, akkor rendkívül boldognak érzi magát. És attól tartok, én is éppoly boldog vagyok, mint ő.”

Művei csak az Ember, az elme és a szellem tárgyában ma több tízmillió publikált szóból állnak, amelyeket több kötetnyi könyv, kézirat, illetve több mint 3000, hangszalagra rögzített előadás és tájékoztató alkot.

A műveit ma naponta tanulmányozzák és alkalmazzák több mint 1000 Dianetics Központban, Scientology Egyházban, Misszióban és Szervezetben szerte a világon.

L. Ron Hubbard 1986. január 24-én hagyta el testét. A hagyatéka a Dianetics és a Scientology technológiáinak befejezett kutatása és rendszerezése. L. Ron Hubbard álma megvalósulásának legnagyobb tanúbizonyságát a technológia csodáiról adott beszámolók jelentik, továbbá milliónyi barátja világszerte, akik továbbviszik az örökségét a 21. századba. És mind az eredmények, mind a barátok száma napról napra nő.